Túrázz Sárvár környékén, hősök nyomában!

Ha a Nyugat-Dunántúlon a Kemenesalja és a Kemeneshát vándorló vidékét szeretnéd felfedezni, akkor elsődleges kirándulási helyszínként adja magát a sárvári Nádasdy-vár, és a Nádasdy család regényes története. De ha valami igazán különlegeset keresel, akkor vendégházainktól kellemes túratávolságra kicsit a Hunyadi sorozatban érezheted magad, legalábbis, ami a szereplőket illeti.

A Nándorfehérvári diadal egyik kulcsszereplője, az önfeláldozó Dugovics Titusz, a Sárvártól, Pápa irányába vezető úton található apró falu, Nagysimonyi szülötte. Ő volt az, aki a félholdas zászlót éppen a vár tornyára kitűzni készülő török katonát magával rántotta a mélybe. Sitke – ahol apartmanházaink is megbújnak a Hercseg-hegy lábánál – éppen félúton helyezkedik el Sárvár és Nagysimonyi között. Vendégházaink előtt kanyargó útról pedig akár egy kellemes gyalogtúra keretében, vagy könnyed kerékpározással elérhető Dugovics Titusz szülőfaluja, és még autókat sem kell feltétlenül kerülgetni ezért.

Kevesen tudják, de az igazi legenda nem is Tituszhoz köthető, története pedig sokkal magyarabb, mint gondolnád. Dugovics Tituszhoz köthető hős alakja a Nándorfehérvári diadalt követően több, egymástól független történelmi forrásban is felbukkan, de aztán négyszáz évre nyoma vész. Majd 1800-as évek elején tűnik fel újra neve, mint a sárvári uradalomban található Nagysimonyi szülötte. Tény, hogy nem ő az egyetlen legenda e különös vidéken. Vendégházainkból még számtalan felfedező túrát tehetsz, hogy megismerd Sárvár környékének természeti, történelmi, kulturális, vallási és ezoterikus csodáit. De ha apartmanházaink természetközeli nyugalmát magad mögött hagytad, és a Dugovics család nyomába szegődtél, sem kell lemondanod a természeti szépségekről. A poros kis utacska mentén május környékén csodaszép, sárgálló repcemezők között haladhatsz, miközben a misztikus Ság-hegy tömege tölti be egyre jobban a látképet, és apró dombocskák mesélnek olyan időkről, amikor még a tűz volt az úr ezen a vidéken. Sárvár felől Nagysimonyiba tartva elsőként a hófehér, dupla ablaksorú, inkább erődítményre sem, mint templomra emlékeztető hófehér épület világít már messziről. Az evangélikus templom már állt azokban az időkben, amikor Dugovics Titusz neve ismét felbukkant a történelmi krónikákban.

Egy kései rokon, bizonyos Dugovics Imre által bemutatott Mátyás korabeli oklevelek alapján, Döbrentei Gábor 1824-ben jelentetett meg cikket a hősről, a Tudományos Gyűjteményben. Ha Dugovics Titusz a magyar hősiesség és önfeláldozás mintaképe volt, akkor Dugovics Imre pedig a magyar leleményé. Hiszen az 1820-as években szorult helyzetében kellett igazolnia nemesi voltát, amihez a hős előd különösen jól jött. A történet a magyar romantika egyik legjelesebb festőjét, Wágner Sándort is megihlette, aki 1859-ben megfestette Dugovics Titusz önfeláldozása című remekművét. A Titusz legendája ezt követően még közel 150 évig állított emléket a hős önfeláldozásnak, mígnem az 1990-es években kiderül, hogy a csalafinta vas megyei nemes, Dugovics Imre hamisítatta az okleveleket, de legalábbis erősen kérdéses eredetiségük. Azonban az önfeláldozó hős alakja, oly mélyen beivódott a Sárvár környéki lakosság, és a magyarság kollektív emlékezetébe, hogy azt a történészek csatározásai és megállapításai sem tudják elhomályosítani.

Nagysimonyiról vendégházaink felé gyalogolva, vagy éppen kerékpározva, azért érdemes elgondolkodnod azon, hogy ha Titusz személye, Dugovics Imre kitalációja is volt, akkor vajon miért említette meg Mátyás híres történetírója, Bonfini mester korabeli szövegeiben is e vitéz alakját… És ezzel a rejtélyek és legendák sora még koránt sem ért véget e Sárvárt övező vidéken.